Világkörüli kalandozásaink egy pontján úgy döntöttünk, hogy kellene nekünk egy klassz kis kuckó Budapesten, ahol megpihenhetünk, amikor itthon vagyunk, ahová behúzhatjuk a bőröndjeinket a repülőtérről, becsukjuk magunk mögött az ajtót és csak Mi vagyunk. Ahonnan minden közel van, ami nekünk fontos Budapesten.
Nem öröklakás, ahova bebetonozzuk magunkat, csak egy albérlet, ami szép és jó, az utcája és a környéke is. A Kodály-körönd mint vonzás alap volt, és ismerve a környéket, egy kikötésünk volt, csak alagsori lakásba nem költözünk. Vágókép: persze, hogy alagsori lakásba költöztünk.
Képzeljétek el a Városligeti fasort, ami a kis Andrássy út, egy kis Champs-Élysées, tényleg valódi élő fáknak a hosszú sora, széles, tágas, finom, művelt, emelkedett, diplomatanegyed, így a nemzetközi világ rezgése van itt. Legalábbis számunkra. Az interneten kiszemelt lakás egy felújított villaépületben van, aminek rendezett kertjében pálmafa és bambusz található - mi kell még a szívükben trópusi, leendő lakóknak.
Nos igen, az épület főbejáratánál a lépcsőn nem felfelé indulunk el, hanem lefelé. De csak néhány lépcsőfokot, és milyen széles a lépcső, és milyen szép és tágas a lépcsőház ahová visz, én még ilyet nem is láttam eddig.
Ohoh, a lakás a bal hátsó sarokban van, kicsit sötét sarokban, mert az érzékelős lámpa rosszul van feltéve és csak akkor világít, amikor már az ajtó elé botorkáltunk, de miután az kinyílt már el is felejtettük ezt az aprócska incidenst, mert fényes térbe lépünk.
Jééé, egy alagsori lakás lehet ilyen világos? A mérete nem nagy, de frissen festett, és olyan modern.
Ohh, rács van az ablakon, börtön feeling, de egy mondatból kiderül, hogy leveszik a kedvemért. OK a konyha, van sütő (ami kritikus mert az egyik múltkori lakásunkban nem volt és onnan ketten kétfelé költöztünk), van zuhanyzó és wc. A célnak tökéletesen megfelel. Hogy van hozzá saját kertrész is? Wow, oda ki lehet ülni reggeli kávéval, olykor egy esti pohár borral. Néhány jógaszőnyeg is elfér a placcon! Mi kell még a boldogsághoz?
Hozzáteszem én szemléztem egyedül, Gergő ekkor a távoli ázsiai monszunban élt túl éppen. Lelkesedésem meggyőzte az éteren át, hogy jó lesz ez nekünk, illetve, egészen pontosan jó lesz ez főleg nekem…
Ekkor már tárgyalás alatt volt a következő országunk, ahol letelepedést már nem terveztünk, így választottunk egy olyan helyet Budapesten, ahol terv szerint én sem sok időt fogok eltölteni, de Gergő még kevesebbet.
Rábólintottunk. Az alagsori ténnyel majd megbarátkozunk és élvezzük az összes többi szempontot.
Nos, nem élveztük. Gergő 15 napot töltött ott mielőtt elindult az újabb ismeretlenbe, én 43 napot töltöttem ott, mert inkább kiköltöztem.
Probléma jött problémára. A wc, a fűtés, a kazán, az áram, a háztartási balesetem a konyhában, az ájulásom a fürdőszobában, az időközbeni diagnózisom, hogy műtétre javasolnak, a vérképem, amivel tovább a trópusi betegségek kórházába…
Mindeközben Gergő a saját démonaival és egy újabb kulturális sokkal küzdött a távoli Kínában. Nem úgy nézett ki a dolog, hogy belenyúltunk a tutiba.
Épp jött az ősz, a befelé fordulás időszaka, minden energiámmal (amiből nem igazán volt már) azon voltam, hogy meghalljam „Mi ez, ami van” és „Mit kell máshogy csinálni, mint eddig”, hogy ne ez legyen, ami (még mindig) van.
Hamar észrevettem az ismétlődő mintázatokat, nem volt nehéz.
Tisztítókúra a testnek, takarítás a környezetnek, terápiás minden, ami eddig működött: írás, meditáció, mantra, jóga, ajurvédikus masszázs és kúra.
Illetve volt valami, ami eddig nem, elkezdődött a Feng Shui képzésem…
Első nap az iskolában ráláttam, hogy egy olyan lakásba húztuk be a bőröndöket, aminek az alaprajzában kódolva van a biztos út a totális csőd felé, és az egyet előre-kettőt hátra elv alapján, irgalmatlan energiákat mozgósítva (ami éppen rohamosan fogyóban volt!), talán nem csúszunk visszafelé, de, hogy haladás nem várható ilyen energetikai térben, az fix, mint a gödör, amibe a lakás épült.
Egy út volt, el. Az pedig csak felfelé vezethetett.
A szerencse és a segítőink mellénk, a csillagok meg jól álltak, így egy szeptember végi, hétfő reggelen elkezdtem új albérletet keresni, de most már kizárólag Feng Shui elvek és alaprajz alapján.
Amikor felhívtam az egyik szimpatikus, téglalap formájú lakás telefonszámát, hogy megtekinteném élőben is, a hang a vonal végén vidáman közölte, hogy éppen irányban van errefelé, negyed óra múlva tudunk találkozni az ingatlannál. Tökéletes időzítés. Délelőtt 11-kor már bent voltam abban a lakásban, amibe ugyanazon a héten vasárnap beköltöztettem magunkat.
Egy 2. emeleti, nem tetőtéri hanem hatalmas belmagasságú, világos és az ideálishoz közelítő alaprajzú lakásba.
Így lett a gödörből a legfelső emelet. Nem tökéletes, ahogyan mi sem, de a fejlődés és haladás vitathatatlan, és ez a legfontosabb.
Azóta Gergő körül is elindultak bizonyos beakadt dolgok és pozitív változások történtek, nem hiába, rá is hat ez a tér, ez az ő bázis-otthona is. Ami a legjobb, hogy már úton is van, hogy élőben lássa, érezze, tapasztalja.
Nyaralunk végre egy jót, itthon, az új otthonunkban.
Plusz jó hír, hogy én sem ájultam el azóta, az energia szintem Főnix madárban tolja, és a sérülésem is gyógyul, bár a helye életem végéig megmarad. De legalább emlékeztet erre a Gödör-sztorira, és hogy többet ne lépjek bele ugyanabba.
Az Erő és a Harmónia legyen velünk, amíg a hegem tart és még tovább.
beyond the beyond and beyond
- - - - - - - - - - - - -
Fotós: Dési Krisztina
Alanya: Gyertyános Anita
Comments